Székely Csabával már nagyon sok mindenben egyet tudok érteni. Az egységesítéssel szemben "gyárilag" ellenérzésekkel viseltetek, pedig az a tapasztalatom, hogy az egységesítés nem a képviselő- testület szándékai szerint való, (mitől volna érdeke) az bizony a rendezési tervet készítő "szakma" sokszor személytelen megfogalmazásának az eredménye. Meggyőződésem azonban, hogy az egységesítést még gyenge rendezési terv közepette is el lehetne kerülni, ha az építéshatóság némi jóindulatú szubjektummal kezelné a települést. A rendezési tervek a tájbaillő megjelenést (az épület szélesség, gerincmagasság, gerinc iránya, beépítési mód, építménymagasság mutatókon túlmenően) mindössze a homlokzati anyaghasználattal próbálják meg befolyásolni, ami édes kevés. Ami ebbe gépiesen belefér, az mehet. Pedig elő kell írni véleményem szerint, és értelmezni is kell a tájidegen épület, tájidegen megoldás tilalmát. Az építéshatósági előadók ezt általában ellenzik, mivel szerintük ez nem megfogható követelmény, pedig szerintem igenis megfogható. Állítom, hogy egy épület megjelenéséről bizony egyértelműen eldönthető, hogy tájidegen, vagy sem. Igaz, hogy ez egy esetleges fellebbezés esetén a másodfokú hatóságtól a gépies jogértelmezésen túlmenően fáradságos, de érdemi mérlegelést kívánnna meg. A településemen a kilátási irányoknak, a település egyes részeiről élvezhető látvány rendezési tervi védelmét nem tudom kiharcolni évek óta, pedig markáns helyi sajátosságról van szó. Mert még - egy ideig - bizonyos helyeken van kilátás, panoráma, ami érdemes (volna) védelemre. Nem foglalkozik vele a szakma. A laikus testület pedig véleményem szerint egyszerűen képtelen rá. A közlekedés említése telitalálat. Beéri a szakma az utak szabályozási szélességének előírásával. Olyan helyeken is, ahol esély sincs rá, hogy valaha is sor kerül szélesítésre. Pedig az ilyen utakat is kezelni kellene, kitérőkkel, fordulókkal, burkolati (középre lejtő) vízelvezetéssel, vízterelő szegélyezéssel, egyedi pályaszerkezettel, keresztszelvénnyel, de a szakma beéri a két piros vonallal. Ami újabb 10 évig nem fog semmiféle változást eredményezni. A településemen egyetlen keresztirányú tengely sincs, a rendezési tervek kísérletet sem tesznek rá, hogy megoldják. (Vagy megpróbálják.) Gyalogátkelők? A közelmúltban részt vettem egy műszaki átadáson, ahol szakhatóság volt a közlekedés felügyelet. Felvetettünk egy gyalogátkelő- létesítést. Azt válaszolta a szakhatóság, hogy 300 fő/nap /gyalogos átkelés alatt nem támogatja a gyalogátkelő létesítését. Melyik kistelepülésen van ilyen napi forgalom? Ha átmegy 30 óvodás/nap, az miért nem elég? Az új telekosztásoknál a létesülő magánutak szélessségét (és minden egyéb jellemzőit) úgy kellene előírni, hogy minden közmű beférjen, ami hasonló funkciójú közútra elő van írva. Ugyanis a magánutak zömének előbb - utóbb az a sorsa, hogy egyre több telek és egyre nagyobb forgalom fűződik rájuk, majd egyszer csak közúttá válnak. Így létesülnek és termelődnek újra az önkormányzatnak folyamatosan olyan "új" közútjai, amelyek köszönő viszonyban nincsenek a rendezési terv közutakra vonatkozó szabályozásával. Ezek feljavításának anyagi terhe pedig általában már nem létrehozójukat, hanem új tulajdonosukat, az önkormányzatot terhelik. Merenics Béla http://merenics.uw.hu/