gondola.hu Egyedül én voltam börtönben, és egyedül én szenvedtem el nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket. Ezzel szemben most már sokadjára nyilvánosan megkértem az SZDSZ-t, hogy mondják el, ki az ő Cserhalmi Gyurijuk. Ne dugdossák, mert én tudom, és nem fog sokáig visszatartani a személyiségi jog védelme attól, hogy előbb-utóbb el ne áruljam… Jeles kollégám (Patakfalvi Dóra, - Délmagyarország) - egészen kiváló interjúban szemrebbenés nélkül kérdezi tőle: - Az ügynöklistán található Cserhalmi név nem Önt takarja? - Aznap körülbelül kétszáz telefonhívást kaptam, főleg szerkesztőségekből. Mindenki úgy érezte, hogy akkor engem most végre nyakon csípett, és ráadásul az ő tolla hegyén fogom végezni. De nem így történt. Ezzel szemben most már sokadjára nyilvánosan megkértem az SZDSZ-t, hogy mondják el, ki az ő Cserhalmi Gyurijuk. Ne dugdossák, mert én tudom, és nem fog sokáig visszatartani a személyiségi jog védelme attól, hogy előbb-utóbb el ne áruljam. Én például a száz legmegfigyeltebb ember közé tartoztam Magyarországon. Egyedül én voltam börtönben, és egyedül én szenvedtem el nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket, mert nem kerültem abba a helyzetbe, hogy Kádár János a Rajk László kivégzése miatti lelkiismeret-furdalását rám is kiterjessze. Mert ugye, ha valaki balhét csinált, csak Rajk barátjának kellett lennie, és megúszta. De én nem voltam az, úgyhogy rajtam le lehetett verni mindent. Az SZDSZ azóta nyilatkozott, és elhatárolódott, mondván: fogalmuk sincs arról ki lehet az a Cserhalmi, náluk ilyen nevezetű nincs... Az ötvennyolc éves színész Törőcsik Mari után, második magyarként a közelmúltban kapta meg az Európai Unió filméletmű-díját. Véleménye persze van, napjaink divatos tévéműsorairól is. Foggal-körömmel védi napjaink egzisztenciálisan kiszolgáltatott színészkollégát. - Véleményt inkább a sorozatok fejeseiről mondanék. Hiénák. De nem olyan értelemben, ahogyan a hiénák az állatvilágban léteznek, hiszen ott nagyon fontos feladatuk van a biológiai láncban. Akikről most beszélek, azok szellemi értelemben azok. Megátalkodott, pénzéhes rablók. A legócskább fajta kufárok… Csendesen mosolyog midőn arra emlékeztetik: „divat manapság, hogy egy színész bizonyos kor után hirtelen rendezni kezd.” Nem utal a napjainkban elhíresült Székhelyi Józsefre és másokra, de félreérthetetlenül jelzi: nem vágyik ilyen babérokra. – Én ezt a szakmát még mindig tanulom. Rendezni szerintem tudnék úgy, mint mások, de jobban nem. Akkor pedig minek? Ez a pálya egy idő után sokaknak hierarchiáról és hatalmi viszonyokról szól. És ha ezeknek a csúcsait színészként nem képesek elérni, úgy érzik, rendezőként könnyebben tudják majd megközelíteni. Ezt szánalmasnak tartom… Nosztalgia sem él benne. Ma sem tudja hány filmben szerepelt. Emlékeiben kutatva mondja: - Egyszer egy internetes fórumon egy elszánt ember 234 filmig jutott, és ott végkimerülésben meghalt…Nem lenne kedvem azt az egészet újrajátszani. Különben is, számomra ez a ma divatos 80-as évek retrója baromira nem szimpatikus. Marhaság ebből egy harmadik évezredbeli kultúra alapjait letenni. Nekünk meg kell ahhoz halnunk, hogy véget érjen ez a század...